Menü
AVAGY MIÉRT NEM MŰKÖDIK MAGÁTÓL?
„Huhh…volt egy Ferrari-m, és én hagytam szétrohadni !”
Egy Férfi „AHA”-pillanata volt ez a mondat, s ez ihletett arra, hogy belemerüljek kicsit az ENTRÓPIA elvébe, hatásába. Nem, nem a Nő volt a Ferrari – ő virágzik -, (a párkapcsolat 3 tényezős : ÉN, TE ÉS a KAPCSOLAT), hanem a KAPCSOLAT maga volt az, ami az enyészeté lett, s tudatosodott ebben a férfiban, eme fájdalmas bevillanásban az, amit Popper Péter erősít meg Márai Sándor : Az igazi című regénye nyomán, vagyis hogy „igazi” nincsen, de ha mázlink van, egy életben lehet olyan kapcsolatunk, amiből válhat igazi, válhatok én igazivá…sokan, sokféleképpen mondják ezt el…akik elmentek mellette, vagy útközben feladták…igen, volt egy kapcsolatom, amiből együttműködve , önfeladás nélkül , valódi figyelemmel, szándékkal kivirágozhatott volna valami harmonikus, ott volt valaki, akivel…s én hagytam veszni.
A szerelem idillikus, rózsaszínen átsejlő időszaka a kutatások szerint néhány hónaptól maximum két évig élvezhető, s egyetlen oka –talán amellett, hogy a legszebb arcunkat mutatjuk, avagy a jéghegy csúcsát látjuk csak egymásban – egyszerűen egy hormonnak köszönhető, ami elárasztja a vérünket. Aztán egyszer csak már nem árasztja el, volt, nincs… S ekkor belül felsikoltunk, hogy de hát mi történik velünk ?
AVAGY MIÉRT NEM MŰKÖDIK MAGÁTÓL?
„Huhh…volt egy Ferrari-m, és én hagytam szétrohadni !”
Egy Férfi „AHA”-pillanata volt ez a mondat, s ez ihletett arra, hogy belemerüljek kicsit az ENTRÓPIA elvébe, hatásába. Nem, nem a Nő volt a Ferrari – ő virágzik -, (a párkapcsolat 3 tényezős : ÉN, TE ÉS a KAPCSOLAT), hanem a KAPCSOLAT maga volt az, ami az enyészeté lett, s tudatosodott ebben a férfiban, eme fájdalmas bevillanásban az, amit Popper Péter erősít meg Márai Sándor : Az igazi című regénye nyomán, vagyis hogy „igazi” nincsen, de ha mázlink van, egy életben lehet olyan kapcsolatunk, amiből válhat igazi, válhatok én igazivá…sokan, sokféleképpen mondják ezt el…akik elmentek mellette, vagy útközben feladták…igen, volt egy kapcsolatom, amiből együttműködve , önfeladás nélkül , valódi figyelemmel, szándékkal kivirágozhatott volna valami harmonikus, ott volt valaki, akivel…s én hagytam veszni.
A szerelem idillikus, rózsaszínen átsejlő időszaka a kutatások szerint néhány hónaptól maximum két évig élvezhető, s egyetlen oka –talán amellett, hogy a legszebb arcunkat mutatjuk, avagy a jéghegy csúcsát látjuk csak egymásban – egyszerűen egy hormonnak köszönhető, ami elárasztja a vérünket. Aztán egyszer csak már nem árasztja el, volt, nincs… S ekkor belül felsikoltunk, hogy de hát mi történik velünk ?
Ekkor kezdődik a Kapcsolat tudatos időszaka, amikor el kell kezdenünk tenni érte. A KAPCSOLAT magától nem képes működni, FEJLŐDNI, ami még szomorúbban hangzik, STAGNÁLNI sem képes, hiába jött létre, építettük fel, s valameddig tart a harmónia, az alaptermészete az, – mint minden rendszernek ebben az Univerzumban- , hogy ROMLIK, hogy széthullik, a káosz felé halad, a minél nagyobb rendezetlenség felé törekszik…ez maga az ENTRÓPIA törvénye, ez az áramlat automatikus és elkerülhetetlen, ha a „rendszert” magára hagyjuk, nem szentelünk figyelmet, nem adunk energiát neki. A rendszer lehet az autónk, a házunk, a kertünk, …azonban Jung párhuzamot vont a belső működéseinket illetően is ezzel az elvvel, s bizony a gyermekünkkel való kapcsolatunk, a párkapcsolatunk is ilyen irányt tud csak venni, ha nem tesszük bele folyamatosan a figyelemenergiát. Igen, tudom, elsőre egészen lehangolóan hangzik , hogy ez egy automatikus és elkerülhetetlen folyamat, törvényszerűség így önmagában… hacsak nem jelennek meg olyan gátló tényezők, amelyek ezt a folyamatot lassítják, sőt egy ÚJ EGYENSÚLYI állapot felé terelik, amely mindig gazdagabb, mint az előző egyensúlyi állapot volt ! Tehát nem visszarendeződés zajlik, hanem megújulásra van szükség. Érdekesség még, hogy az ÚJ FORMÁCIÓ annál szilárdabb lesz, minél inkább eltér az előző egyensúlyi állapottól.
Itt van ebben az, hogy van egy kibillent, instabil állapotunk, azonban ez SZÁMOS ÚJ pozíció felvételének a lehetőségét rejti magában.
Vagyis SZÁNDÉK-ra van szükség, egy + energiabefektetésre ahhoz, hogy működjön a párkapcsolatunk. Minden másra, tényleg minden másra van energiánk, időnk…a KAPCSOLAT ’lényét’ nem tápláljuk, elvárjuk, hogy működjön magától…de hát az entrópia… Az én hitem, az én kapcsolati nézőpontom szerint létfontosságú és tanulandó az egészséges párhatárok tiszta kifejezése, az erőszakmentes kommunikáció, annak elfogadása, hogy folyamatosan változunk ÉS pont ez fogja elhozni a meghitt szövetség, az egység érzését, az érzelmi biztonságot, a közelséget, a felvállalt belső ÖSSZETARTOZÁSÉRZÉST. Függetlenül házassági fogadalmaktól, függetlenül attól, milyen kapcsolati forma, keret az , ami működik, ami lehetséges…, ez egy belső állapot , ha lehetek önazonos, és a párom is így érez, ÉS van szándékom és neki is van a kapcsolati nézőpontot szem előtt tartani, s megvan a ’MIÉRTEM’ , s neki is, hogy FONTOS, ÉRTÉKES számunkra ez a kapcsolat.
A párkapcsolat ( bármilyen más kapcsolat is ) nem két változatlan ember változtathatatlan viszonya, hacsak nem abban ringatózunk valójában valahol tudat alatt, hogy önmagunk klónjával élnénk együtt szívesen…Én azzal rezonálok együtt, hogy nem működnek az erőfeszítések, ha azt próbáljuk visszaállítani, ami valaha szép, működőképes volt. A meglévő kincseink továbbvihetőek alapként mint kapcsolati tartalék, hamvába hullt vállalkozás azonban egészében a visszarendeződést vágyni.
Ekkor kezdődik a Kapcsolat tudatos időszaka, amikor el kell kezdenünk tenni érte. A KAPCSOLAT magától nem képes működni, FEJLŐDNI, ami még szomorúbban hangzik, STAGNÁLNI sem képes, hiába jött létre, építettük fel, s valameddig tart a harmónia, az alaptermészete az, – mint minden rendszernek ebben az Univerzumban- , hogy ROMLIK, hogy széthullik, a káosz felé halad, a minél nagyobb rendezetlenség felé törekszik…ez maga az ENTRÓPIA törvénye, ez az áramlat automatikus és elkerülhetetlen, ha a „rendszert” magára hagyjuk, nem szentelünk figyelmet, nem adunk energiát neki. A rendszer lehet az autónk, a házunk, a kertünk, …azonban Jung párhuzamot vont a belső működéseinket illetően is ezzel az elvvel, s bizony a gyermekünkkel való kapcsolatunk, a párkapcsolatunk is ilyen irányt tud csak venni, ha nem tesszük bele folyamatosan a figyelemenergiát. Igen, tudom, elsőre egészen lehangolóan hangzik , hogy ez egy automatikus és elkerülhetetlen folyamat, törvényszerűség így önmagában… hacsak nem jelennek meg olyan gátló tényezők, amelyek ezt a folyamatot lassítják, sőt egy ÚJ EGYENSÚLYI állapot felé terelik, amely mindig gazdagabb, mint az előző egyensúlyi állapot volt ! Tehát nem visszarendeződés zajlik, hanem megújulásra van szükség. Érdekesség még, hogy az ÚJ FORMÁCIÓ annál szilárdabb lesz, minél inkább eltér az előző egyensúlyi állapottól.
Itt van ebben az, hogy van egy kibillent, instabil állapotunk, azonban ez SZÁMOS ÚJ pozíció felvételének a lehetőségét rejti magában.
Vagyis SZÁNDÉK-ra van szükség, egy + energiabefektetésre ahhoz, hogy működjön a párkapcsolatunk. Minden másra, tényleg minden másra van energiánk, időnk…a KAPCSOLAT ’lényét’ nem tápláljuk, elvárjuk, hogy működjön magától…de hát az entrópia… Az én hitem, az én kapcsolati nézőpontom szerint létfontosságú és tanulandó az egészséges párhatárok tiszta kifejezése, az erőszakmentes kommunikáció, annak elfogadása, hogy folyamatosan változunk ÉS pont ez fogja elhozni a meghitt szövetség, az egység érzését, az érzelmi biztonságot, a közelséget, a felvállalt belső ÖSSZETARTOZÁSÉRZÉST. Függetlenül házassági fogadalmaktól, függetlenül attól, milyen kapcsolati forma, keret az , ami működik, ami lehetséges…, ez egy belső állapot, ha lehetek önazonos, és a párom is így érez, ÉS van szándékom és neki is van a kapcsolati nézőpontot szem előtt tartani, s megvan a ’MIÉRTEM’ , s neki is, hogy FONTOS, ÉRTÉKES számunkra ez a kapcsolat.
A párkapcsolat (bármilyen más kapcsolat is) nem két változatlan ember változtathatatlan viszonya, hacsak nem abban ringatózunk valójában valahol tudat alatt, hogy önmagunk klónjával élnénk együtt szívesen…Én azzal rezonálok együtt, hogy nem működnek az erőfeszítések, ha azt próbáljuk visszaállítani, ami valaha szép, működőképes volt. A meglévő kincseink továbbvihetőek alapként mint kapcsolati tartalék, hamvába hullt vállalkozás azonban egészében a visszarendeződést vágyni.
„Az, hogy jól bánjunk egymással, attól függ, hogy ne felejtsük el, hogy a másik HIHETETLENÜL más, VÉGTELENÜL más, mint én vagyok. A lényeg az, hogy a „hozzám illő” nem létezik, ez egy alattomos fogalom, ami többet elvesz, mint amennyit ad. Legjobb, ha elfelejtjük. Valaki akkor lesz hozzám illő, ha egy egyetemes lelki-szellemi úton lépésről-lépésre hozzáillesztem magam, magamhoz illesztem és ő is engem. Valójában hozzászeretem magam és magamhoz szeretem őt és ő is engem.”
Feldmár András
„Az, hogy jól bánjunk egymással, attól függ, hogy ne felejtsük el, hogy a másik HIHETETLENÜL más, VÉGTELENÜL más, mint én vagyok. A lényeg az, hogy a „hozzám illő” nem létezik, ez egy alattomos fogalom, ami többet elvesz, mint amennyit ad. Legjobb, ha elfelejtjük. Valaki akkor lesz hozzám illő, ha egy egyetemes lelki-szellemi úton lépésről-lépésre hozzáillesztem magam, magamhoz illesztem és ő is engem. Valójában hozzászeretem magam és magamhoz szeretem őt és ő is engem.”
Feldmár András
És nem csak egymástól különbözünk, de az egyének is folyamatosan változnak. Hogyan tudna hát magától működni?
A szándékok, a tervek és a motivációk hatnak az entrópia ellen. Koncentrálják a lelki energiát, értékrendet állítanak fel, rendet teremtenek a tudatban. Enélkül a mentális folyamatok esetlegessé válnak, egyre kuszább érzéseink támadnak. Ha nincs világos megerősítőnk, amely segít megőrizni a fókuszáltságunkat, akkor elménk energiaszintje lecsökken, és magunkon és kapcsolatainkon is tetten érhetjük az entrópia jelenségét.
És nem csak egymástól különbözünk, de az egyének is folyamatosan változnak. Hogyan tudna hát magától működni?
A szándékok, a tervek és a motivációk hatnak az entrópia ellen. Koncentrálják a lelki energiát, értékrendet állítanak fel, rendet teremtenek a tudatban. Enélkül a mentális folyamatok esetlegessé válnak, egyre kuszább érzéseink támadnak. Ha nincs világos megerősítőnk, amely segít megőrizni a fókuszáltságunkat, akkor elménk energiaszintje lecsökken, és magunkon és kapcsolatainkon is tetten érhetjük az entrópia jelenségét.
„Már megint egy újabb ’feladat’, amivel foglalkoznom kell, nincs nekem erre időm, energiám .” Így volna?
Hm…Ez egy izgalmas paradoxon, s én imádom a paradoxonokat: a lelki entrópia (energiaveszteség) NEM akkor a legnagyobb, amikor valamilyen tervre ’kényszerülünk’ , mind a belső késztetés (meg akarok tenni valamit), mind a külső késztetés (azt érzem, meg kell tennem valamit) KEDVEZŐBB állapot annál, mint amikor nem lebeg cél előttünk, semmittevésben vagyunk, sodródunk , automatikus reakciókra adunk csak engedélyt magunknak egy élettémában, itt és most a párkapcsolat témájában. Jung szerint (is) EZ A LEGNAGYOBB ENERGIAVESZTESÉG.
Én megéltem egy ilyen időszakot, keserves ára volt, mély tanulás rejlett benne…
Te tapasztaltad már ?
A tudat rendezetlensége a kreatív és hatékony énünk árnyékképe, amely nem kifejezetten hasznos, sőt meglehetősen kellemetlen érzéseket kelt bennünk…már csak azért is meglátogat minket az entrópia, mert ez az az energiaállapot, amely a legkevesebb energiabefektetést követeli meg. Az erőfeszítés hiánya persze elsőre vonzó lehet, ugyanakkor ennek a tapasztalásnak fájdalmas ára van. Az a sokszor elviselhetetlen mindennapi stressz mindenképpen, amit esetleg egymás jelenlétében a párkapcsolatban megélünk , s amit komfortosabbnak érzünk mégis, mint a változást, hiszen bármilyen gyötrelmes, de legalább ismerős…és hát, ha még eszköztelenek is vagyunk, mert arra nincs mintánk, hogy hogyan lehetne másképpen…akkor valószínű, hogy a kisebb ellenállás felé hajlunk.
Hogy hogyan lehet MÁSKÉPPEN, az TANULHATÓ, egyszerű eszközökkel, ha megvan a SZÁNDÉK. Ha megvan a szándék, akkor egyszer csak az ÚJ hozzáállás, viselkedésminta lesz ALAPÉRTELMEZETT.
A lelki entrópiába zuhanó elménk teret ad a káosznak, a korábban látszólag elfelejtett aggodalmaknak, fájdalmainknak, valamint csonka érzelmeinknek, zavart gondolatfoszlányoknak, úrrá lehet rajtunk a rendezetlenség, a kilátástalanság, eljuthatunk egészen az élet értelmetlenségének érzetéig, beleragadva akár évtizedekig, nem is sejtve, micsoda potenciál rejlik bennünk… Tehát választhatjuk ezt…
VAGY : PRÓBA-SZERENCSE az entrópia szintjének csökkentésére törekszünk mindaddig, amíg el tudjuk fogadni a bizonytalanságot, azt, hogy konfliktusok voltak, vannak, lesznek, s mi eközben fejlődünk, átalakulunk. A bizonytalanság kihívást jelent, ekkor játszódhatnak le leginkább átalakító változások…amikor megkérdőjeleződnek a leginkább megalapozottnak hitt meggyőződéseink.
Miután beengedtünk új nézőpontokat, ötleteket, kialakul egy ÚJ HOZZÁÁLLÁS, gondolkodásmód, beáll az ÚJ EGYENSÚLY.
Felhasznált irodalom : Csíkszentmihályi Mihály : Flow – Az áramlat ;
A jungi mélylélektan napjainkban
„Már megint egy újabb ’feladat’, amivel foglalkoznom kell, nincs nekem erre időm, energiám .” Így volna?
Hm…Ez egy izgalmas paradoxon, s én imádom a paradoxonokat : a lelki entrópia (energiaveszteség) NEM akkor a legnagyobb, amikor valamilyen tervre ’kényszerülünk’ , mind a belső késztetés (meg akarok tenni valamit), mind a külső késztetés ( azt érzem, meg kell tennem valamit ) KEDVEZŐBB állapot annál, mint amikor nem lebeg cél előttünk, semmittevésben vagyunk, sodródunk , automatikus reakciókra adunk csak engedélyt magunknak egy élettémában, itt és most a párkapcsolat témájában. Jung szerint (is) EZ A LEGNAGYOBB ENERGIAVESZTESÉG.
Én megéltem egy ilyen időszakot, keserves ára volt, mély tanulás rejlett benne…
Te tapasztaltad már ?
A tudat rendezetlensége a kreatív és hatékony énünk árnyékképe, amely nem kifejezetten hasznos, sőt meglehetősen kellemetlen érzéseket kelt bennünk…már csak azért is meglátogat minket az entrópia, mert ez az az energiaállapot, amely a legkevesebb energiabefektetést követeli meg. Az erőfeszítés hiánya persze elsőre vonzó lehet, ugyanakkor ennek a tapasztalásnak fájdalmas ára van. Az a sokszor elviselhetetlen mindennapi stressz mindenképpen, amit esetleg egymás jelenlétében a párkapcsolatban megélünk , s amit komfortosabbnak érzünk mégis, mint a változást, hiszen bármilyen gyötrelmes, de legalább ismerős…és hát, ha még eszköztelenek is vagyunk, mert arra nincs mintánk, hogy hogyan lehetne másképpen…akkor valószínű, hogy a kisebb ellenállás felé hajlunk.
Hogy hogyan lehet MÁSKÉPPEN, az TANULHATÓ, egyszerű eszközökkel, ha megvan a SZÁNDÉK. Ha megvan a szándék, akkor egyszer csak az ÚJ hozzáállás, viselkedésminta lesz ALAPÉRTELMEZETT.
A lelki entrópiába zuhanó elménk teret ad a káosznak, a korábban látszólag elfelejtett aggodalmaknak, fájdalmainknak, valamint csonka érzelmeinknek, zavart gondolatfoszlányoknak, úrrá lehet rajtunk a rendezetlenség, a kilátástalanság, eljuthatunk egészen az élet értelmetlenségének érzetéig, beleragadva akár évtizedekig, nem is sejtve, micsoda potenciál rejlik bennünk… Tehát választhatjuk ezt…
VAGY : PRÓBA-SZERENCSE az entrópia szintjének csökkentésére törekszünk mindaddig, amíg el tudjuk fogadni a bizonytalanságot, azt, hogy konfliktusok voltak, vannak, lesznek, s mi eközben fejlődünk, átalakulunk. A bizonytalanság kihívást jelent, ekkor játszódhatnak le leginkább átalakító változások…amikor megkérdőjeleződnek a leginkább megalapozottnak hitt meggyőződéseink.
Miután beengedtünk új nézőpontokat, ötleteket, kialakul egy ÚJ HOZZÁÁLLÁS, gondolkodásmód, beáll az ÚJ EGYENSÚLY.
Felhasznált irodalom : Csíkszentmihályi Mihály : Flow – Az áramlat ;
A jungi mélylélektan napjainkban
Kezdj el úgy élni, hogy ne hatalmasodhasson el az entrópia benned, és a párkapcsolatodban.
A MIÉRT-edet kutatjuk fel a 0. lépésben. Fontos /értékes ez a kapcsolat számodra ? Van-e SZÁNDÉK ?
El tudod-e hinni, hogy megvan benned az erő ahhoz, hogy megfordítsd a romlás folyamatát ?
Szeretnéd megtapasztalni, milyen érzés egy érzelmileg nem érintett 3. fél előtt ,- aki sajátos kereteket biztosít-, elmondani a saját megéléseidet, tulajdonképpen Önmagadnak is összegezni, hol tartasz most?
Szeretnéd más szemmel meglátni, más füllel meghallani a párodat és viszont ?
Szeretnél erőszakmentesen, hatékonyan kommunikálni?
Szeretnéd, ha békésen és határozottan tudnád kinyilvánítani a határaidat, szükségleteidet, vágyaidat?
Szeretnéd megtapasztalni, hogy a kommunikáció formális kereteinek betartása otthon, kettesben mekkora megtartó erővel bír, kizökkentve mindkettőtöket a tudattalan működési sémáitokból?
Szeretnéd megérteni pár percben, mi történik, amikor ’elborul, elszáll’ az agyad, vagy a párodé ? S hogy mit tudtok ezzel kezdeni ?
Szeretnél indulatkivezetési módszereket megismerni ?
Szeretnéd, ha olyan saját kölcsönösen nyerő megoldásaitok bukkannának fel, amelyekre nincs esély a megszokott környezetetekben, a bejáratott reakcióitokkal?
El tudod-e fogadni, hogy a gondolatainkért, érzéseinkért nem vagyunk felelősek, azért azonban, hogy mit és hogyan mondunk és teszünk, már igen. El tudod- e fogadni, hogy nem egy régvolt egyensúlyi állapothoz akarunk visszatérni, hanem egy ÚJ, gazdagabb egyensúlyi állapot felé tartunk? Hogy a kutatások szerint a kapcsolat elején a ’rózsaszín köd’ –amikor szinte magától működik minden, mert egy hormon elárasztja a véredet-, néhány hónaptól maximum 2 évig tart ? ( Igen, egy újabb kapcsolatban ugyanez lesz a menetrend. )
Kíváncsi vagy-e, mi történik, micsoda átalakító erővel bír, ha nem a párodat akarod megváltoztatni, ehelyett másképpen kommunikálsz, megtanulod tisztán, természetesen kifejezni a határaidat ?
El tudod-e fogadni, hogy nem lehet cél, hogy ne legyenek nézetkülönbségek ( hacsak nem önmagad klónjával élsz együtt ), hogy a cél az lehet, hogy egyre kevesebbszer keletkezzen ezekből konfliktus, s azokat is megtanuljuk kezelni egyre hatékonyabban, egyre gyorsabban és könnyedebben, egészen természetes módon a párhatárokat érvényesítve, a kapcsolati nézőpontot szem előtt tartva, míg végül lesznek eltérő nézőpontok, amikből már nem is kreálunk konfliktust.
Van-e szándékod változni, nyitott vagy –e más nézőpontokon elgondolkodni? Eljátszani legalább a gondolattal : Mi van, ha…más a hozzáállásom ugyanahhoz a helyzethez ?
Kipróbálnád? Megváltozom, megváltozik a rendszer (kapcsolat), nem vihető tovább ugyanaz a dinamika, nem futtatható ugyanaz a játszma…
Kezdj el úgy élni, hogy ne hatalmasodhasson el az entrópia benned, és a párkapcsolatodban.
A MIÉRT-edet kutatjuk fel a 0. lépésben. Fontos /értékes ez a kapcsolat számodra ?
Van-e SZÁNDÉK ?
El tudod-e hinni, hogy megvan benned az erő ahhoz, hogy megfordítsd a romlás folyamatát ?
Szeretnéd megtapasztalni, milyen érzés egy érzelmileg nem érintett 3. fél előtt ,- aki sajátos kereteket biztosít-, elmondani a saját megéléseidet, tulajdonképpen Önmagadnak is összegezni, hol tartasz most?
Szeretnéd más szemmel meglátni, más füllel meghallani a párodat és viszont ?
Szeretnél erőszakmentesen, hatékonyan kommunikálni?
Szeretnéd, ha békésen és határozottan tudnád kinyilvánítani a határaidat, szükségleteidet, vágyaidat?
Szeretnéd megtapasztalni, hogy a kommunikáció formális kereteinek betartása otthon, kettesben mekkora megtartó erővel bír, kizökkentve mindkettőtöket a tudattalan működési sémáitokból?
Szeretnéd megérteni pár percben, mi történik, amikor ’elborul, elszáll’ az agyad, vagy a párodé ? S hogy mit tudtok ezzel kezdeni ?
Szeretnél indulatkivezetési módszereket megismerni ?
Szeretnéd, ha olyan saját kölcsönösen nyerő megoldásaitok bukkannának fel, amelyekre nincs esély a megszokott környezetetekben, a bejáratott reakcióitokkal?
El tudod-e fogadni, hogy a gondolatainkért, érzéseinkért nem vagyunk felelősek, azért azonban, hogy mit és hogyan mondunk és teszünk, már igen. El tudod- e fogadni, hogy nem egy régvolt egyensúlyi állapothoz akarunk visszatérni, hanem egy ÚJ, gazdagabb egyensúlyi állapot felé tartunk? Hogy a kutatások szerint a kapcsolat elején a ’rózsaszín köd’ –amikor szinte magától működik minden, mert egy hormon elárasztja a véredet-, néhány hónaptól maximum 2 évig tart ? ( Igen, egy újabb kapcsolatban ugyanez lesz a menetrend. )
Kíváncsi vagy-e, mi történik, micsoda átalakító erővel bír, ha nem a párodat akarod megváltoztatni, ehelyett másképpen kommunikálsz, megtanulod tisztán, természetesen kifejezni a határaidat ?
El tudod-e fogadni, hogy nem lehet cél, hogy ne legyenek nézetkülönbségek ( hacsak nem önmagad klónjával élsz együtt ), hogy a cél az lehet, hogy egyre kevesebbszer keletkezzen ezekből konfliktus, s azokat is megtanuljuk kezelni egyre hatékonyabban, egyre gyorsabban és könnyedebben, egészen természetes módon a párhatárokat érvényesítve, a kapcsolati nézőpontot szem előtt tartva, míg végül lesznek eltérő nézőpontok, amikből már nem is kreálunk konfliktust.
Van-e szándékod változni, nyitott vagy –e más nézőpontokon elgondolkodni? Eljátszani legalább a gondolattal : Mi van, ha…más a hozzáállásom ugyanahhoz a helyzethez ?
Kipróbálnád? Megváltozom, megváltozik a rendszer (kapcsolat), nem vihető tovább ugyanaz a dinamika, nem futtatható ugyanaz a játszma…
Ha hozod a szándékodat, őszinteségedet, én eszközöket kínálok fel, amikkel más hozzáállás lesz alapértelmezett, mert az agyunk áthuzalozható, kicserélhetők a tudatalatti működési mechanizmusok új viselkedésmintákra, új idegsejt-hálózatokat építhetünk ki szó szerint. MINDIG. Életünk végéig.
MINDEN KIMOZDÍTHATÓ. Egy ÚJ EGYENSÚLY felé terelhető.
Ha hozod a szándékodat, őszinteségedet, én eszközöket kínálok fel, amikkel más hozzáállás lesz alapértelmezett, mert az agyunk áthuzalozható, kicserélhetők a tudatalatti működési mechanizmusok új viselkedésmintákra, új idegsejt-hálózatokat építhetünk ki szó szerint. MINDIG. Életünk végéig.
MINDEN KIMOZDÍTHATÓ. Egy ÚJ EGYENSÚLY felé terelhető.
Kapcsolat
Keress bizalommal!